Nagyon sokan kértétek az elmúlt időszakban,hogy az egyik legkedvesebb tavaszköszöntő meséhez, a „Nagytakarítás a Napnál” c. történethez készítsek bábokat.

Én is nagyon szeretem ezt a kis mesét, és ebben a tavaszváró márciusi időszakban igazán aktuális, úgyhogy elkészítettem hozzá a szereplőket.

Most már nagyon sok meséhez készültek bábok, így  lehet, hogy néhány szereplő ismerős lesz a számodra korábbi mesékből  🙂 .

 

Miért bábozzunk, meséljünk?

 

Az anyanyelv elsajátítás folyamata, a beszédfejlődés, a kisgyermekkori kommunikációs tapasztalatok nagyban befolyásolják azt, hogyan tud majd egy kis elsős megtanulni  olvasni.

Bármilyen furcsa, a gyerekek nem kimondottan az iskolában tanulnak meg írni olvasni, csak az iskolában érnek el egy folyamatnak a végére, ami már a születéskor elkezdődik. Ahhoz, hogy sikeres legyen az olvasás tanulás folyamata, az azt megelőző apró lépéseknek is meg kell történniük, amelyek biztos alapként fognak szolgálni a tanulás során.

Nagyon sokat jelent egy kisgyermek számára, ha:

• már a születésétől kezdve (sőt még azelőtt) hall dalocskákat, mondókákat,
• játszanak vele ölbéli játékokat,
• minden nap hall mesét,
• sokat beszélgetnek vele a hétköznapi dolgokról, az élményeiről,
• sokféle tapasztalatot szerez sokféle környezetben (természet, utazás, vásárlás stb.), amelyek során gyarapszik szókincse és gondolkodása is fejlődik,
• vannak saját könyvei, amelyekből akár önállóan is „mesélhet”,

egyszóval rengeteg lehetőséget kap arra, hogy a nyelvi fejlődés folyamatában támogatva legyen.

A bábozás, bábokkal való játék is nagyszerű terep a gyerekeknek az anyanyelvi készségeik gyakorlásához, miközben jó szórakozást is nyújt a számukra.

Ha mi mesélünk nekik egy történetet bábok segítségével, akkor a bábelőadás segít a figyelmük fenntartásában, és ösztönzi őket arra, hogy ők is kipróbálják a bábjátékot.

 

 

A bábokkal saját történeteket is kitalálhatnak és eljátszhatnak, így máris előtérbe kerül a fantázia, kreativitás, gondolkodás, a szövegalkotás, és a beszédkészség.

Az elkészült báboknak tehát nem csak az a szerepe, hogy színesítse az általad előadott mesét!

A mese elmondása után a gyerekek játékába is bekerülhetnek igényeik szerint a szereplők. Akár az eredeti történetet, de akár más-, kitalált mesét is eljátszhatnak vele, de akár énekelhettek, mondókázhattok is velük – mindegyik tevékenység nagyszerűen fogja támogatni a fejlődésüket.

Jöjjön tehát a mese, és közben láthatod is az elkészült szereplőket.

 

Nagytakarítás a Napnál

 

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot.
A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.

– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!

– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?

– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.

– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. A kiscsibék útra keltek.

 

 

Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:

– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?

– Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.

 

 

A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:

– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?

– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.

– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.

– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.

– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.

A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.

 

 

– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?

– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.

No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.

 

 

– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.

– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.

– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?

– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.

Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.

 

 

– Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?

A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:

– Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás!

 

ĺgy szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.

No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…

A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig. Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.

– Hold, hold, ezüst hold – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte –, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!

Úgy látszik – gondolták –, elaludt a napocska, nem akar felébredni.

S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.

– Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!

 

 

A napocska felébredt, nagyot ásított.

– Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?

– Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!

– Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.

Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról.

Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.

Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.

 

A bábok elkészítése

 

Az oldalakat nyomtasd műszaki rajzlapra! A körbevágott kis figurákat ragaszd fel papírgurigákra gyurmaragasztóval – ez azért jó megoldás, mert a mese végén le is tudod szedni könnyedén a gurigáról, és áthelyezni a felhőre.

Ha úgy gondolod, laminálhatod is a bábokat, így sokkal tartósabbak maradnak és nyugodtan tudják használni a gyerekek anélkül, hogy elszakadna.

A kiscsibéket egyben hagytam, és így ragasztottam fel egy kartonpapír csíkra, amelynek a végét kicsit hátrahajtottam, erre támaszkodva meg is áll az asztalon.

Mint a képeken láthatod, a szarkát egy egész papírgurigára ragasztottam fel, a nyuszit pedig egy kisebb darabra.

A ladikot a náddal együtt egy üres teásdoboz oldalára ragasztottam, így amikor a kisállatok utaznak a ladikban, egyszerűen csak bele kell őket helyezni a teásdobozba.

A hegyet szerintem a legegyszerűbb egy barna csomagolópapírból, vagy kartonlapból kivágni, de nyomtatni is tudsz egyet.

A felhőt szintén könnyedén elkészítheted úgy, hogy fehér műszaki rajzlapból kivágsz egy felhő formát – de megtalálod ezt is az oldalakon, így akár nyomtatni is tudsz egyet.

 

A bábokat a Tavaszi Játéktár tagjaként, vagy egy éves Játéktár tagsággal tudod letölteni.

A Játéktár tagságot itt tudod megvásárolni.